Írók egymás között – Írós szorongások

Írók egymás között – Írós példaképek
2019-02-24
Írók egymás között – a munkamódról
2019-04-14
Show all

Az Írók egymás között e havi témája az írós szorongások. Különösen fontos téma, tekintve, hogy életünkben növekedő stresszel, akadályokkal folyamatosan meg kell birkózni. Az író sincs ezzel másképp. De mégis mik lehetnek egy író legnagyobb félelmei?

Forrás: Pexels.com

Szorongással küzdő íróként állíthatom, sokszor elbizonytalanodom. A bizonytalanság olykor barát, lelassít, átgondolásra ösztönöz, aminek köszönhetően felülbírálhatunk cselekményelemeket. Más esetben viszont megbéníthat, görcsössé válhatunk – és bár a mérlegelés tervezéskor, világépítésnél kiváltképp jó, addig az írásközben kevésbé, hiszen a megakadás sokszor összefügg a hangulattal, egyéb válságokkal.

Az első írós szorongásom szorosan összefügg a fenti sorokkal: tartok az ihlethiánytól, hogy nincs mit mesélnem. Ezért mindig nyitott vagyok a világ történéseire, kíváncsian figyelem azt és magamat, mit váltanak ki belőlem az események, miért fontos? Vagy egészen másba fogok, élményeket gyűjtök, filmeket nézek, más, zseniális íróktól olvasok, vagy tanulok – hagyom, hogy az ötlet napokig munkálkodjon.

A második: hogyan is kezdhetném el? Sokan, sokféleképpen gondolkodnak erről, a legjobb, amikor egyszerűen csak érzem, van egy szereplő hangja, legyen az flegma vagy szelíd, egyszerűen kíváncsi vagyok rá és megszeretem. Imádok belecsapni a történetbe, és színről színre megismerni a szereplőt és a helyszíneket, a cselekményt. Ez az érzés hajt, és ezt az érzést keresem.

A harmadik kételyem: tartok tőle, hogy az ötletet nem tudom megírni, nem lesz olyan, mint szeretném. Kínosan ügyelek a háttérmunkára, a helyesírásra és a rendszerezésre, a precizitásra. Sok tervezés ide vagy oda, mégis akkor érzem a legjobban magam, amikor a sorok maguktól haladnak, és engedem, hogy a történet kiforrjon és éljen – ettől lesz jelentős nekem. Van, hogy képes vagyok a szerkesztőként gondolkodni, korrektúraolvasásban lajstromba venni az eddig megírt részeket, de törekszem, hogy az írás elsősorban kikapcsolódás legyen, vagy egy próba, ahol minden megengedhető a nagy fellépés előtt, így a hibák is.

A negyedik: mi van akkor, ha nem érek fel az első regényemhez? Ez szerintem minden kiadott írónak félelme, képtelen megugorni a felállított lécet, vagy elpártolnak tőle az olvasók. Ennél a gondolatnál mindig türelemre intem magam, elvégre az írós pályám elején járok. Azt is el kell fogadnom, nem lehet mindent egyszerre és rögtön – megélni is kell a pillanatot. Emellett folyamatosan biztatom magam, amit teszek és írok, az jó, hiszen egyszer sikerült meglépnem, megjelent egy könyvem. Igyekszem nem bezárni, hanem nyitni, meghallgatni másokat és legfőképpen önmagamat. Sokat segít a meditáció, az aktív pihenés és az élménygyűjtés.

Összességében a szorongások feloldására mindig jó, ha kizökkentjük magunkat egy folytonos, bénító gondolatmenetből. Hiszen ez el tud hatalmasodni, úgy érezhetjük, hogy ezek a gondolatok uralnak minket. Ilyenkor jó megszakítani a rutint, meditálni, fellapozni vagy végiggörgetni a régi írásokat, miért jelentettek sokat és mi volt vele a szándékunk. Nekem ezek segítenek továbblendülni egy-egy holtponton.

Ismerősen cseng egy-egy félelem? Ti mivel egészítenétek ki a cikket? Nektek milyen megoldásotok van?

A nevükre kattintva olvashatjátok, Fanni, Gabi és Klári mit gondolnak az írós szorongásokról.

Szeretettel, Emma

Krausz Emma
Krausz Emma
A [bekezdés]-díjas KRAUSZ EMMA hatalmas Csillagok háborúja - és Harry Potter-rajongó, imádja a főzelékeket, a macskákat, az esőt, a buszmegállókat, az alvás előtti gondolkodós öt perceket és az írást.

1 Comment

  1. […] felsorolni, mennyi aggodalom kering a fejemben az írással kapcsolatban is. Ha érdekel Fanni, Emma és Klári bejegyzése is, akkor a nevükre kattintva azt is […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük