Írók egymás között – A NaNoWriMo hava

Írók egymás között – Az önmenedzselés
2019-10-13
Show all

Miről is szólhatna a novemberi Írók egymás között cikkünk, ha nem a NaNoWriMóról? Ezúttal Fannival, Gabival és Klárival körbejártuk, mit is hozott ki belőlünk az írásláz, milyen élményekkel és tapasztalatokkal zárult a nagy kihívás.

Sok éve nézem ezt az írós megmérettetést, és végre elérkezett az idő, hogy én is kipróbáljam. November amúgy is elég felemásan indult, hasonló dolgok történtek velem, mint Fannival. Valahogy a munka kevésbé indult be, főleg, hogy teljesen új projektekbe vágtam, fenekestül megváltozott az életem. Kellett, többek között az egészségem miatt is – a nyáron egyéni vállalkozásba kezdtem. A november leginkább arra tanított, hogy legyek türelmes és kitartó, a lehetőségek kellő bizalommal megtalálnak. Még ha először kevés dolog akart sikerülni, valahogy az ég is azt akarta, jó, akkor az írásban legyek kitartó.

Pexels.com

Szóval először a sok-sok évi vágyakozás után végül belecsaptam a NaNoWriMóba. Ami, valljuk be őszintén, tiszta függőség. Főleg akkor alakul ki ez a függőség, amikor a történet egyik pillanatról a másikra élni kezd, az újabb és újabb sorok pumpálják belé az életet és az ötleteket, további kérdéseket. Ha írás, akkor valahol a kertész és az építész között vagyok, szeretek végiggondolni egy jelenetet, de az egész történet felépítése és előretervezése tőlem távol áll. Valahol nekem ott kezdődik a varázs, amikor az egyik szál tudattalan kerül a szőttesbe, és később kiderül, okkal, pont az a csavar, szereplő, mondat kell, hogy a szőttes egész legyen.

És akkor elérkezünk arra a pontra, hogy miért is tett jót nekem a NaNoWriMo?

Nyáron kezdtem el minden különösebb elvárás nélkül írni. Szigorú vagyok, magamhoz talán a legszigorúbb, és amikor végre erre ráébredtem, hogy magammal szemben felállított megfeleléssel versenyzek, letettem ezt a terhet, egyszerűen csak írtam, ami foglalkoztatott, és végre hagytam élni a szövegeket. A NaNoWriMo pont ebbe a törekvésben segített. Az elmúlt években annyira sokat szorongtam, mert mindenben a száztíz százalékot várták el tőlem és vártam el magamtól, hogy elfelejtettem milyen is az, amikor az ember saját öröméért tesz valamit. A NaNoWriMo pont ezt szabadította fel bennem, írni és írni, nem gondolkodni, gondolkodsz te eleget, nem toporgunk, hanem haladunk. Azt kell, hogy mondjam, csupa hála van bennem, mert bár lassú írónak számítok, azzal, hogy csak írnom kellett, megszűnt ez az állandó, nyomasztó elvárás.

Éppen ezért nem törődtem különösebben az ötvenezres céllal, az elején elengedtem. Annyit tűztem ki magam elé, hogy leüljek, és mindennap egy kicsit foglalkozzak a történettel, hogy velem együtt éljen, elválaszthatatlanok legyünk, és bizony, megismerjem a karaktereket. Mert most le akartam menni, nagyon mélyre, oda, ahol régóta jártam, és amire hosszú ideje nem figyeltem. Vagy nem hagytam, hogy figyeljek rá.

Most sikerült, és bármi is lesz az eredménye, én már most örülök a projektnek. Körülbelül húsz ezer szóval indítottam november 1-jén, és legalább ennyit sikerült a következő hónapban írnom. Még a terveim szerint legalább ennyit szeretnék hozzátenni, és decemberben is ezen a szerelemprojekten dolgozni. Ifjúsági regény, az iskolai bántalmazásról és PTSD-ről szól, és sokban inspirált a The End of The F**ing World második évada. Pontosabban annak az életérzése, a tévelygés és bizony az Írók egymás között 0-24 Facebook-chatünk.

Pexel.com

Mert a NaNoWriMo a közösségről is szól, a barátok támogatásáról, és az elmúlt egy hónap alatt úgy érzem, közelebb kerültünk egymáshoz. Akkor is segítettük egymás munkáját, ha azt hittük, hogy valójában csak magunk tapasztalatát, lelkesítő beszédét vagy éppen blokkjáról meséltünk, miközben kiderült, hogy nagyon is hasonló dolgokon megyünk keresztül. Sőt, az írás mindenkinek nehéz, főleg, ha újabb ötletek jönnek, szereplők, regénytöredékek ugranak be, vagy egyáltalán, csak félünk időnként mélyebbre tekinteni.

Amikor elérkezett a november vége, beindult újra az élet is, a munka, kikerültem a látszólagos megtorpanásból. Hihetetlen hálás vagyok a lányoknak, hogy mindenben meghallgattak, hogy ott voltak, és együtt zártuk a NaNoWriMót.

Ha legközelebb lesz kisebb nyári tábor, vagy újra elérkezik a november, ismét szeretnék indulni, jó játék azoknak, akik időnként mernek eltévedni.

Szeretettel,

Emma

Krausz Emma
Krausz Emma
A [bekezdés]-díjas KRAUSZ EMMA hatalmas Csillagok háborúja - és Harry Potter-rajongó, imádja a főzelékeket, a macskákat, az esőt, a buszmegállókat, az alvás előtti gondolkodós öt perceket és az írást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük