Az Allegórium után – interjú Frey Évával

Osztálykép
2018-07-29
Írók egymás között – kezdő írós hibák
2018-08-12
Show all

Frey Éva 2017-es [bekezdés]-díjas szerző hátborzongató sorsokon keresztül tárja fel az emberi lelket. Az Allegórium az alapvető értékeinkről tesz fel kérdéseket – mit jelentenek a kapcsolataink, a szerelem vagy az élet?

 

Az Allegórium egy szokatlan vámpírtörténet, kezdve az újragondolt teremtésmítosszal. A vámpírok történetesen a Másfélék, képességeikben az emberek felett álló faj, és már hosszú ideje tervezik, hogy átveszik a hatalmat. A történet egy baljóslatú jelenettel kezdődik, egy látomással, amit mindenki másképp lát és értelmez, és egyfajta ödipuszi zavarral próbál megfejteni. Bár ez emberi vonásnak számítana, végső soron kiderül, hogy a csoportok között ellentétek és ellenérdekek húzódnak, és végső soron a Másfélék a saját fennmaradásukért vívnak csatát.

 

A történet kezdetben sok szálon fut. Később minden szereplő valamiképpen kapcsolódik egymáshoz, így az emberi sorsokkal a szálak is szorosan összefonódnak. Végül az Allegórium két út mentén kísér: az egyikben Inesszát, a másikban Nadja és az egész az orosz vámpírkolónia kálváriáját ismerhetjük meg. Ezek is néhol találkoznak, hogy képet kapjunk a Másfélék gondolkodásmódjáról.

 

Forrás: Pexels.com

Ebben a legerősebb a szöveg. Az Allegórium jól bemutatja az emberek mentalitásától merőben eltérő és más elveket követő faj szemléletét. Végig elhittem, hogy a Másfélék egy különös faj, ridegek és önösek, a saját hitük szerint cselekednek. Ez az ellentét ember és Másfélék között folyamatos leckét ad fel az alapvető értékeinkről. Mit gondolunk a kapcsolatainkról, az életről és a szerelemről? És végső soron, különbözik ember és Másféle?

 

Az Allegórium több egy szokatlan vámpírtörténetnél – a regény egy virág. Lassan és óvatosan, lapról lapra tárja ki a szirmait, mutatja meg a valóját. Egészen a legvégéig vártam, hogy a teljes kép összeálljon, és megismerhessem a világot mozgató titkokat. Olvasás közben sok mindenen gondolkodtam, még több kérdésem támadt, ezért készítettem a szerzővel, Frey Évával egy rövid interjút.

 

 

 

 

A regény címadója és egyben egyik motívuma az Allegórium. Ezt a helyet leginkább a kollektív tudatalattiként tudom elképzelni. Számodra mit jelent, és miért fontos a Másféléknek?

 

FREY ÉVA: Minden emberben működik egy sajátos képzeletvilág, amit egyesek részletes alapossággal dolgoznak ki, másokban pedig csak felületesen létezik. A Másféléknél ez a világ nemcsak a képzelet szüleménye, hanem az előző életeik lenyomata és az intuitív álmaik gyűjtőhelye is. Igazából egy negyedik dimenzió, ahová be tudják invitálni a társaikat, és nonverbális módon képesek kommunikálni egymással, sokkal hatékonyabban, mintha szavakkal tennék.

A mesékben a vámpírt be kell hívni az otthonunkba, különben nem tudja átlépni a küszöböt.  Az Allegóriumban ezen a konvención is módosítottam. Itt a „behívás” a legbensőbb valóba történő invitálást jelenti.

 

A regény címénél maradva: Ajándék. Megint csak sokféleképpen értelmezhető, egy gesztusként vagy tárgyként. Neked mi volt vele a szándékod?

 

FREY ÉVA: Az ajándék a történet elején egy kézzel fogható dolog, a végén pedig a legönzetlenebb gesztus, amiben ember részesülhet. Mindkettőt Sigur adja, aki a leginkább mentes az emberi kicsinyességtől és a hétköznapi aljasságoktól.

A tárgy végül Theresa számára válik hasznossá, Inessza viszont úgy látja, hogy ez nem más, mint a mesebeli kőlevesből az a bizonyos kődarab. A gesztus pedig…  A legnemesebb szándék eredménye, de végiggondolva, vajon tényleg ajándék, vagy inkább életfogytig tartó büntetés?

Én sokat töprengtem ezen, tovább vittem a történetet a lélek síkján, és a célom az volt, hogy más is ezt tegye. Az olvasó élje bele magát a másik ember helyzetébe, gondolkozzon az ő fejével, és legyen egy kicsit empatikusabb a környezetében élők iránt.

 

 Többször felbukkan a történetben az egyiptomi történelem, Tothmesz fáraó. Ki volt ő, és mi a jelentősége az Allegórium-univerzumban?

 

FREY ÉVA: A könyvben II. Thotmeszról írtam, és egy idézettel válaszolnék.

 

„Aranykor kezdődött, melyet ő indított el azzal, hogy jó talajra hintette a magot. Az utódai jelentették az ő testi-szellemi hagyatékát a világ számára. Dicsőség övezte életútjukat.”

 

Thotmesz-Grigorij jelentősége a megszállottságában rejlik, abban a törekvésben, hogy megismételje a jelenben a dicsőséges múltat. Ehhez pedig nem válogat az eszközökben és a módszerekben.

 

Az előző interjúban részben érintettük az egzotikus helyszíneket. Életszerűek és valóságosak. Voltál valahol, például Oroszországban vagy Finnországban? Mi segítette a világépítésed?

 

FREY ÉVA: Oroszországban akkor jártam, amikor még Szovjetuniónak hívták, Szentpétervárt pedig Leningrádnak.  Lenyűgözött a város elképesztő mérete, a csatornái és a tenger közelsége. Vonzanak a nyílt vizek, és addig csak az Adriát láttam, ami egészen más volt, mint a Finn-öböl acélszürke vize. Csak néztem, és arra gondoltam, hogy egy karnyújtásnyira van az Északi-sark. Hátborzongató volt, hogy olyan helyen vagyok, ami nem az én megszokott világom. Számomra különleges hely ez. Amikor hozzáfogtam az íráshoz, egyértelmű volt, hogy a Másfélék nem Moszkvában, hanem Péterváron élnek.

 

Számos karaktert vonultatsz fel az Allegóriumban, és van ez az íróknak fájó kérdés, amit én is felteszek: ki áll hozzád a legközelebb, és miért?

 

FREY ÉVA: Három karakter áll hozzám közel: Theresa, mert ő az ellentétem, és Inessza, mert ő olyan, mint én – és persze Sigur. Ha választanom kell, Inessza a kedvencem.

 

Két szereplő látszólag teljesen kiszámíthatatlanul cselekszik, de van egy olyan érzésem, hogy ők többet értenek és látnak az Allegóriumból a többieknél. Mi a célja pontosan Igor Prikolovnak és Theresának?

 

FREY ÉVA: A Másfélék történetében a Római Birodalom bukása után törés következett be, a két noctivagus pedig arra törekszik, hogy visszaállítsa a régi világot, persze néhány „apró” módosítással. Theresának és Igornak elege van az emberi uralomból, de a Magiszterrel ellentétben nem direkt módon törnek a hatalomra, sőt képesek kivárni több létezésnyi időt. Ha látszólag inadekvát módon cselekednek is, az mindig a céljaikat szolgálja.

 

Nadja sok fejtörést okozott olvasás közben. Egyrészt az emberek deperszonalizációval magyarázzák a képességeit, másrészt önértékelési zavarral küzd, nagyravágyó és édesanyjával kiegyensúlyozatlan a kapcsolata. Mégis érdekes az út, amit végigjár, és sokat sejtető a történet vége: tervezel valamit a karakterével?

 

FREY ÉVA: Egyelőre nem szerepel a terveimben, mellékszereplőként gondolok rá, de ez változhat. Írás közben érdekes ötleteim támadnak, és ilyenkor megbontom a vázlat szoros keretét.  A karakterében van potenciál, de most csak úgy gondolok rá, mint az észak-német csoport alapítójára.

 

Mi a Másfélék sorsa? Milyen jövő vár a képességeikben az emberek felett álló fajra?

 

FREY ÉVA: Természetesen harc, de nem katonákkal és fegyverekkel, hanem a már megszokott, konspiratív, alattomos módon.

 

Hihetetlen, amilyen apró részletességgel tárod fel az Allegóriumot. Mennyi idődbe telt megtervezni, aztán leírni?

 

Forrás: Pexels.com

FREY ÉVA: Körülbelül három hónapig terveztem a vázlatot, de ez nem jelentett napi munkát. Utána kilenc hónapig tartott megírni a történetet, itt viszont kényszerítettem magam, hogy mindennap írjak, akkor is, ha csak két-három bekezdésre futotta.  Tapasztaltam már, hogy nem lehet évekig elhúzni egy regény megírását, mert szétcsúszik az egész, és az ember hajlamos a haladás helyett folyton visszaolvasgatni és a hibákat javítgatni.

 

 

 

 

Hogyan alkotod meg a szereplőket? Honnan merítetted az ihletet?

 

FREY ÉVA: A karaktereimet nem kell megalkotnom, mert valahol mélyen bennem élnek, és folyamatosan érnek, fejlődnek. Csak rájuk kell nyitnom egy ajtót, innentől a képzeletem arcot ad nekik.

Van néhány markáns alap-karakterem.  A Magiszter a mindenkori rossz felettes jelképe, az önkényeskedő társé, a rideg apáé.

Egy másik ikonikus figurám az „elképzelt barát”. Ő ugyanaz, mint a „legideálisabb én”, tehát nagyjából az ellentétem. Ilyen a regényben Theresa, aki bátor, határozott, intelligens, és gátlások nélkül tör a céljai felé.

Inessza, a főhős komplikált lelkivilágú nő, aki nem találja a helyét az életben. Látszólag jól elboldogul, de belül folyamatos diszkomfortot él meg. Sok közös vonásunk van, ezért érzem úgy, hogy az ő karakterét tudtam a legárnyaltabban megjeleníteni. Vele szívesen kötnék barátságot, és dolgoznék együtt vele. J Tudom, hogy jól kijönnénk egymással.

Sigur, Inessza barátja testesíti meg álmaim férfiját.

Jelen van a történetben egy, számomra nagyon ellenszenves típus, és ezt két személyre osztva mutatom be. Rájuk az álságos viselkedés, az önbecsapás, a magamutogatás és a harsányság jellemző, amit ki nem állhatok.

A karakterekhez az ihletet mindig az élet adja, tálcán kínálja őket. Ezért nem kell sokat dolgoznom rajtuk.

 

Hogyan írsz? Mi segíti a munkádat, és neked mi vált be? Kertésznek vagy építésznek tartod magad?

 

FREY ÉVA: Minden kínálkozó percet ki kell használnom a kevés szabadidőmből, úgyhogy nem vagyok válogatós az idővel, helyszínnel és zavartalansággal kapcsolatban.  Sajnos, reggel író típus vagyok, vagy csak lennék, de erre kevés a lehetőség.  A kertész/építész kérdés érdekes, de azt hiszem, hogy én kertépítő vagyok.

 

Számos lehetőséget és kifejtést rejt és ígér a regény. Tervezel az Allegórium-univerzumban írni?

Igen, vannak terveim, de nem folytatást szeretnék írni, hanem önálló történeteket az Allegórium világán belül.

 

 

Köszönöm az érdekes kérdéseket! J

 

Remélem, hogy még jobban megismerhetjük az Allegóriumot, szélesebbre nyílik, hogy további kérdéseket vessen fel önmagunkról és a világról alkotott képünkről.

 

Ajánlom mindenkinek, aki szeret megfeledkezni a könyvekben, a részletes háttérvilággal bíró, hátborzongató fantasy történetekben!

 

Szeretettel,

Emma

 

További elérthetőségek:

 -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

>> RENDELD MEG KEDVEZMÉNNYEL AZ ALLEGÓRIUMOT! <<

 

Krausz Emma
Krausz Emma
A [bekezdés]-díjas KRAUSZ EMMA hatalmas Csillagok háborúja - és Harry Potter-rajongó, imádja a főzelékeket, a macskákat, az esőt, a buszmegállókat, az alvás előtti gondolkodós öt perceket és az írást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.