Gyászfeldolgozás az Osztályképben

10 szám az Osztályképhez
2018-04-07
Az Allegórium előtt – Interjú Frey Évával
2018-05-23
Show all

Az Osztálykép elsősorban az elfogadásról, az újrakezdésről és a gyászról szól. Utóbbi a legfőbb szervezőelve is a történetnek, bár kezdetben kimondatlanul, de végig jelen van, meghatározza és alakítja a főszereplő, Levente személyiségét. Hiszen a gyászfeldolgozással elkerülhetetlenné válik a tragédiával való szembenézés és a változás.

 

 

Forrás: Pexels

 

– Ma nagyon megnyílt nekem – folytatta Ida. – Ez jó,
mert gyakran abból van csalódás, ha az emberek hallgatnak.
Elfelejtenek megosztani élményeket és fájdalmakat
a másikkal.

részlet az Osztályképből

 

A gyász egy traumatikus élmény. Az ember megszokott medrében folyó élete egyszeriben megszakad, és az idő megáll. Csak a jelen idő és a veszteség létezik ebben az állandósult pillanatban. A trauma átélője erre összpontosít, ez tölti ki minden percét: az esemény hatására átértékelődik a világképe, megkérdőjelezi a közvetlen valóságát és önmaga szerepét az eseményben. Előfordul, hogy ez önváddal és önhibáztatással párosul, álom formájában visszatér, valamilyen, a traumához hasonló élmény vagy helyszín váltja ki újra. Ez az állandó ismétlődés eredményezheti, hogy a trauma átélője elidegenedik önmagától, kívül helyezkedik a saját történetén.

 

Forrás: Pixabay

Ezt láthatjuk Levente esetében is: saját felelősségének érzi az anyja elvesztését, és a bűntudat ellehetetleníti őt, hogy barátkozzon másokkal és éljen. Az anyjához fűződő képek folyton kísértik, álmodik vele, vagy látszólag a legváratlanabb helyzetekben rohamozzák meg az emlékek. Ez a folyamatos éberség és jelen idő az életében, egy emlékeztető, hogy valójában milyen szerepet — a megmentő — szánt magának. Kérdés, hogy Levente mikor válik, és képes-e egyáltalán újra történetének főszereplőjévé válni.

 

Fontos, hogy a traumatikus élmény hárítása helyett az ember időt adjon magának a feldolgozásra, átélje és szembenézhessen vele. Sok esetben nehezére esik megnyílni másoknak, noha a legjobb, ha minél többekkel megosztja és beengedi életébe a gyászt, újabb nézőpontokat kap másoktól és értelmezi a veszteséget. Ez a gyászfeldolgozás lehet egészséges, folyamatos, de előfordul, hogy az átélő beszűkült tudatállapota miatt elhúzódik, és külső segítségre, adott esetben pszichológusra vagy terápiára van szüksége.

 

Leventével ez történik. Újra és újra átéli anyja öngyilkosságát, és az esemény egyaránt megbénítja a testét és a lelkét. Ő is érzi, hogy annyira elmérgesedett benne az önvád, hogy ezt az eseményt csak külső segítséggel képes maradéktalanul feldolgozni. A megnyílással ugyan vállalja a sebezhetőség kockázatát, de változni szeretne. Ezért fontos barátainak, apjának és az iskola támogató fellépése, hiszen Levente továbblépéséhez megértés kell.

 

Leventén kívül Dorina és Ákos is átél traumatikus élményt az Osztályképben. A zaklatás és a mérgező kapcsolat esetében is lényeges az első lépés, az elismerés és az elfogadás. Leventéhez hasonlóan a két másik szereplő is beszél a velük átéltekről, és ezzel a saját történetükbe helyezkednek, másokkal értelmezik az eddig kimondhatatlant. Náluk is kérdéses, hogyan reagál a társadalom az őt ért sérelmekre.

 

Dorinától ugyan elfordul az osztály, kiközösítik és őt hibáztatják a vele történtek miatt, közvetlen barátai segítik. Ugyanez történik Ákos esetében is, elsősorban Leventével közösen beszélik át, mi történt pontosan közte és Dávid között. A társadalom többi tagja, jelen esetben kiemelt helyen, az iskola egyelőre nem ad választ Ákos szexuális irányultságára.

 

Forrás: Pexels

Mindhárom esetben elkezdődik a gyászfeldolgozás, elfogadják, hogy már nem térhetnek vissza a régi életükhöz, hiszen a körülmények és ők maguk is megváltoztak. Mindannyian egy hosszú út elején állnak, ahol Levente érett meg leginkább önelfogadásra, ő az, aki édesapjától bocsánatot kér és eljár a pszichológushoz, míg Ákos joggal dühös és képtelen a bocsánatra, Dorina pedig nem szembesül zaklatójával.

 

Összességében a gyászfeldolgozás egy lassú, tanulási folyamat, ugyanakkor minden traumatikus élmény hozzásegítheti az embert a fejlődés lehetőségéhez, megerősíti, és az élet átértékeléséhez, adott esetben újraépítéséhez járulhat hozzá. Az Osztálykép is ennek a kezdete és a története.

Szeretettel:

Emma

 

Forrás:

HVG extra: Pszichológia — Gyógyulás és terápia, kiút a traumából, 2018/1. szám

 

További információ:

Amennyiben szükséged van segítségre, keresd fel ezeket a honlapokat vagy hívd ezeket a számokat!

 

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

>>VÁSÁROLD MEG KEDVEZMÉNYESEN A TWISTER MEDIA HONLAPJÁN!<<

Krausz Emma
Krausz Emma
A [bekezdés]-díjas KRAUSZ EMMA hatalmas Csillagok háborúja - és Harry Potter-rajongó, imádja a főzelékeket, a macskákat, az esőt, a buszmegállókat, az alvás előtti gondolkodós öt perceket és az írást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.